Az én utam

15 éve kezdődött minden. Elmentem egy transzperszonális pszichológushoz, 26 évesen. Akkor már sokadik elakadásomon voltam túl. Akkorra már bejártam a fél világot is. Mérhetetlenül haragudtam mindenkire és szomorú voltam, annak ellenére, hogy mindenem megvolt.

Körülöttem mindig nagyon gyorsan változtak az események és a tér is.

Aki tudatos, nyitott, intuitív, érzi a hívást, az már biztosan kipróbált több önismereti technikát. Részt vett több spirituális tanfolyamon, kiolvasott könyveket, járt terápiára, edzi a testét, foglalkozik a táplálkozásával de még mindig sikerül ugyanazokba a zsákutcákba belefutnia időről időre. Az idő nem a barátunk, nem gyógyít be sebeket és érzéseket sem. Ezáltal a traumáink sincsenek feldolgozva, a testünk ugyanúgy reagál, ugyanazt az érzést érezzük és hiába a sok önmunka a végén ugyanazon a szigeten kötünk ki, ahol nem a béke és biztonság vár minket, hanem a magány és a félelmeink. Ettől még inkább elszigetelve érezzük magunkat a külvilágtól és belső esszenciánktól is. Sokadjára már nehezebb újra talpra állni, már nehezebb a test, nehezebb előre tekinteni.

A verbális alapokon nyugvó terápia és feltárás nagyon hasznos az elménk számára, és szükséges is hogy helyére kerüljenek a kockák. A meditáció fantasztikus megéléseket tud hozni és le tudja csendesíteni az elmét. Viszont egy akkut trauma, egy nehéz élethelyzet, túl sok stressz nem biztosít olyan körülményeket az idegrendszerünk számára, (még a feketeöves meditálóknak sem) hogy hatékonyan el tudjunk benne mélyülni és a folyamatosan kattogó agyunkat lecsendesítsük benne.

Mindezeken saját magam is átmentem. Lezongoráztam a betanult kottát, aztán beleugrottam az ismeretlenbe, többször is, próbálkoztam, falakba ütköztem. Legutóbb, egy nagyobb áttörést a jó öreg jóga hozott számomra, meglepő módon. Régóta jógázom, nagyon régen kezdtem, ashtangával, aztán más irányzatok jöttek, szültem, változott a testem, de a célom mindig az volt a mozgással, hogy a tükörben azt lássam ami nekem tetszik, mindig volt cél, sosem voltam elégedett. Sokminden megváltozott az életemben, elköltöztem, kellett találnom egy új jógastúdiót, új oktató, új órák. Végtelenül unalmasnak éreztem az órákat. Becsülettel csináltam, más helyre nem volt lehetőségem elmenni, így hát elköteleződtem. Sokszor felidegesített, hogy lassú az óra, nem elég intenzív a mozgás, nem izzadok, de azt kezdtem észrevenni, hogy egyre jobban alszom, egyre szálkásabb az izomzatom, egyre jobban lélegzem óra alatt, aztán a mindennapokban is, nincs nagy étvágyam, nyugodtabb vagyok a gyerekkel. Ez hosszú folyamat volt, eltartott majdnem egy évig. Aztán rátaláltam a légzésterápiára. Kipróbáltam. Nagy megéléseim voltak. De a transzlégzés nem hozott változást az érzelmi világomban. Addig kerestem, kutattam az interneten, míg rátaláltam egy nagyon érdekes metódusra, egy nagyon szimpatikus külföldi iskolára, nagyon szimpatikus tanárokkal. Tudtam, hogy most már ezzel a módszerrel akarok segíteni az embereknek. Régóta segítői pályán vagyok, ez már fiatalon megérett bennem. A régi terápiás módszereim jók voltak de nem élveztem már amit csinálok.

Olyan módszert kerestem ami segít átlendülni azon, ami már régóta csak teher volt a vállamon.

Finoman bánni a testemmel, hallgatni mit üzen nekem, közben lelélegezni, de nem akármilyen módon, ehhez még zene is jön, ami visz a folyamatban, aktiválni a testem a légzéssel és megtörténik a csoda. Olyan mélyen eltemetett érzések törtek fel, melyekkel végre szembe tudtam nézni, olyan emlékek, amik már nem újratraumatizáltak, hanem csak jöttek, mutattak valamit, majd kioldódtak. Közben a testem mozgott, nem én kontrolláltam, hanem az energia mozgatott, de mindig pont jó időben, és jó helyen ért a facilitátor hozzám (megnyomott, húzott, érintett, kopogtatott) és segített a folyamatban, biztonságban éreztem magam a folyamat alatt és a facilitátorral is.

Ezt szeretném átadni másoknak is, ezt a felszabadító érzést, energizálva lenni és békében, mert ilyen is van. Csodálatos idegrendszer reguláló folyamat megy végbe, tisztulnak a gondolatok, van motiváció, van energia és jó végre ehhez hozzászokni, kilépni az "üss vagy fuss" reakció által generált élethelyzetekből. Mindezeket egy finoman gyógyító metódus alatt megtapasztalni.